NŐI SZEREPVÁLLALÁSOK
A fiatal családok általában már korszerűbben alakítják ki az életüket, mint szüleik generációja. Az apák többet vállalnak gyereknevelésből és a házi munkából. A társadalmi elvárások viszont még nem mindig tartanak ezzel lépést. A férfi dolgozik és pénzt keres, karriert épít. A gyereknevelés, a háztartás, elvárás szerint női feladat. Eközben a nő is dolgozik, mert a fizetésére szükség van. Viszont a munka amit végez sokszor alacsonyabb szintű, mint amit képzettsége, képessége szerint elvégezhetne. Hiába, 24 órába minden nem fér bele.
Azután a gyerekek nőnek, önállósodnak. A nőknek pedig egyre több idejük marad a saját életüket, karrierüket, lehetőségeiket végig gondolni. Számtalan kérdés merül fel bennük a jövőjükkel kapcsolatban. Bele merjek vágni egy nagyobb kihívást jelentő munkába? Elegendő ehhez az eddig megszerzett tudásom? Még mindig az a terület foglalkoztat, amit eredetileg tanultam? Mi érdekelne jobban? Alkalmas vagyok rá? Üljek be újra az iskolapadba? Nem túl késő? Mit fog szólni a környezetem? Lesz erre időm a család mellett? Hogyan csináljam?
Ha ezekre a kérdésekre nem találjuk meg a válaszokat, sokszor az önbecsülésünk látja kárát. Ez viszont életünk minden területén meg fog látszani. 8 óra unalmas munka után ingerültebbek leszünk. Családunktól elvárjuk, hogy elismerjék az áldozatot, amit értük hozunk. A bennünk levő feszültség rátelepszik gyerekeinkkel és párunkkal való kapcsolatra is.
Ki mondta, hogy áldozatnak kell lennünk?
HOGYAN TOVÁBB EGY PÁRKAPCSOLATBAN?
Egy csemete születése gyökerestől felforgatja minden pár életét. Addig csak egymásra kellett figyelnünk, de most már itt vagy egy kicsi ember, aki teljesen ránk van utalva. Szerencsés esetben fenn tudunk tartani maguknak egy kis MI időt. De ha nincs aki vigyázzon a gyerekre, akkor csak ÉN idő lesz belőle. Az egyikünk teniszezni jár és sörözni a haverokkal, a másikunk aerobikra és dumálni a csajokkal. Az esti beszélgetések pedig leszűkülnek a munkahely, szülői értekezlet és a lakáshitel témakörre. Persze megmaradnak a közös családi programok.
Egy nap azután eljön az idő, amikor már nem kell a gyerekre vigyázni. Természetesen azért még megpróbáljuk. De amikor felbukkan az a lány, vagy fiú a színen, akinek már van időnk megjegyezni a nevét, rájövünk, hogy picikénk menthetetlenül felnőtt. Mi pedig ott maradunk egy emberrel, akit tulajdonképpen már nem is ismerünk.
Hogyan tovább? Marad a megszokott egymás mellett élés? Megtaláljuk a másikban az a régi fiút, vagy lányt, akibe beleszerettünk? Tetszik az az ember is akivé az elmúlt évek alatt vált? Fel akarjuk-e fedezni az új értékeit? El tudjuk fogadni ilyennek? Megtaláljuk a visszautat, vagy feladjuk?
MAMA ENGEDJ EL
Még a vírus előtti időben, szalagavatóra voltam hivatalos. Azt mondják az érettségi egyre kevesebbet ér, de attól még ez az első komoly mérföldkő egy ember életében.
Mosolygó kiskosztümös lányok, öltönyös fiúk mellett büszkén mosolygó szülők álltak. Még egy utolsó anyai nyakkendő, frizura igazitás és kezdődött a műsor. Üdvözlések, versek, az elmaradhatatlan keringő, majd egyszer csak eloltották a lámpákat. A fiatalok egy szál virággal az egyik kezükben, a másikban egy gyertyával, az Első emelet együttes, Mama engedj el című számára adtak elő egy produkciót. A sötétben csak a sok bolyongó gyertyafényt lehetett látni. Azután a zene véget ért, a fény kigyulladt és mindenki megkereste a tömegben az édesanyját, átadta neki a szál virágot.
A teremben érezni lehetett a feszültséget. Az elfolyt sminkek mögül eltűnt a hivatalos szülői büszkeség. Helyére kicsit mélázó, aggódó, kényszeredett mosoly került. Tényleg el kell engedni? Mi lesz vele? Meg fog tudni állni a lábán? Jól csináltam? Megtanítottam ehhez mindenre? És mi lesz velem? Azért csináltam végig annyi mindent vele, hogy most elmenjen? Nem velem fogja megbeszélni a problémáit? Nem fogom tudni mit csinál? Hogy fogom megállni, hogy ne szóljak bele mindenbe? Mit tegyek?
OLVASÓSZEMÜVEG
Először csak közelebb ültem a lámpához, azután erősebbre cseréltem az izzót, de nem segített. Szemüveg kell! Nem nagy dolog, egy koron túl mindenkinek szüksége lesz rá. Egy koron túl… Tényleg, nagyjából félidőnél tartok. Mit is értem el? Van egy remek családom, jó munkám, minden klassz. Irány a szemész!
Látok! Tisztán látom a könyvet, a monitort. Sajnos a szemem körül az apró ráncokat és az ősz hajszálaimat is. Ez van. Félidő. Irány a fodrász!
Értekezleten megdicsérték az új frizurámat, a szemüvegemről diszkréten nem tettek említést. Pedig mennyi mindent látok vele tisztábban. Munkatársam még meg sem szólal, már tudom mit fog mondani. Határidő, prezentáció, értekezlet. Unom. Hány éve is csinálom?
Hétvégén a gyerekek kirándulni mennek. Megkértek ne menjek ki a pályaudvarra zsebkendőt lobogtatni, mert ciki és senkit nem kisérnek ki a szülei. Hiába, megnőttek. Ezentúl nem lesz rám szükségük?
Férjem este mondta, hogy póker hétvége lesz a régi csoporttársakkal. Sebaj, ha senki nem lesz itthon, legalább nyugodtan kitakarítom a házat. Persze se az új frizurámat, se a szemüvegemet nem vette észre. 20 év házasság. Mi ez a gombóc a torkomban?
Azután mindenki elment. Az első óra remek volt. Kényelmesen ittam egy kávét. Majd rájöttem, hogy egyre sűrűbb a csend körülöttem. Felvettem a szemüvegem és megálltam a tükör előtt. Ideje volt szembenézni önmagammal.
Tényleg minden annyira klassz? Ezt akartam? Valóban nem vagyok többre képes? Hogyan tovább? Ez már mindig igy lesz? Képes vagyok változtatni az életemen? Hogyan? Mit fog mondani a környezetem? Kire számíthatok majd? Mivel kell majd megkűzdenem? Bele merek vágni? Vagy egyszerűen állítsam a fotelt a lámpa mellé és tanuljak meg csipketerítőt horgolni? Szemüvegem már van hozzá.
SZEMÉLYISÉG FÜGGŐ VEZETÉS
Kezdő vezető koromban történt.
Sokat és óriási lelkesedéssel dolgoztam. Jó viszonyban voltam a munkatársaimmal. Próbáltam a csapat része maradni.
Egyik reggeli megbeszélésen, ahol az előttünk álló feladatokat ismertettem, elmondtam az ötleteimet és kiosztottam a feladatokat, az egyik fiatal lány elém állt és azt mondta, hogy NEM. Döbbenten álltam, majd a lány hozzá tette: – lassíts, mert nem tudunk követni.
Igyekeztem nem nyílt színen összeomlani, majd csendben végig gondoltam hogy miben hibáztam. Végül felhoztam egy vezetői értekezleten is. Vezető társaim véleménye megoszlott. Volt aki egyértelműen közölte, hogy ha nekem ilyen a vezetői stílusom, akkor a dolgozóknak ehhez kell igazodni. Ők is igy csináljál évtizedek óta. Volt aki azt mondta, hogy én hibáztam, mert egyformán kezeltem és magamhoz mértem munkatársaimat.
Nekem ez a második variáció volt a szimpatikus és ennek megfelelően változtattam. Az eredmények azt igazolták, hogy jól döntöttem. Munkatáraim különböző személyiségű emberek voltak és nem egyforma tudásszinttel rendelkeztek. Amikor a velük szembeni elvárásnál ezeket figyelembe vettem és igyekeztem megtalálni mindenki számára megfelelő motivációt, a csapat teljesítménye látványosan megnőtt.
A személyiség függő vezetés, a vezetőtől nagyobb odafigyelést, több energiát követel. Viszont komoly sikereket csak jó hangulatú csapattal lehet elérni. Ennek feltétele pedig a megfelelő motiváció és a dolgozói elégedettség.
ÖTYE
Öreg Tyúk Egyesületünk (ÖTYE) évek óta havonta ülésezik. Újabban online, saját kávéval, teával, pohár borral, de dumálunk.
Egyik tagunk az utóbbi időben egyre kedvetlenebbnek látszott. Eleinte azt gondoltam, hogy a karantén, a bezártság van rá ilyen hatással. Azután egyszer csak kifakadt. Nem találja a helyét, elbizonytalanodott, semmi sem jó igazán, nem tudja mit tegyen és hogyan.
Élete sok tekintetben tipikus. Annak idején elvégezte az iskoláit, férjhez ment, született két gyereke. Fiatalkori álmait átírta a család, a háztartás, gyereknevelés. Mindig dolgozott. Olyan munkát végzett, ami nem jelentett kihívást, nem adott örömet, viszont a pénzre szükség volt. Férjével külső szemlélő szerint kiegyensúlyozott párost alkotnak. Ránézésre minden rendben van. Férje karriere és jövedelme közben szépen emelkedett. De évek óta a gyerekeken és a családon kívül nem volt közös témájuk. Házasságuk kiüresedett.
Amíg a gyerekek kicsik voltak ez fel sem tűnt neki, amúgy is fokozatosan formálódott ilyenné a helyzet. De a gyerekek felnőttek. Nem igénylik annyira Anyát, nem kell kézen fogva vinni őket iskolába, edzésre, nyelvórára. Egyre több ideje szabadul fel, amivel igazán nem tud mit kezdeni. Helikopterként köröz a gyerekei felett, hogy bármikor be tudjon avatkozni az életükbe, amikor azt gondolja, hogy ő azt jobban tudja. Ennek a gyerekek nem mindig örülnek. Ő pedig egyre feleslegesebbnek érzi magát. Ráadásul bolyong körülötte a lakásba egy kopaszodó, kicsit pocakos, idönként dörmögő férfi, akit szeret, de már nem nagyon ismer. Időközben barátnőm is felszedett néhány kilót, kicsit megkopott, bizonytalanabb lett. És elhangzottak azok a mondatok, amiket ilyenkor ki szoktunk mondani.
- Ha újra kezdhetném. Ha most nem 45 éves lennék. De már késő.
Mi az akadálya annak, hogy újra kezd? A 45 év tudás és tapasztalat. Olyan erőforrás, amelyet bármikor fel tudsz használni. Rajtad múlik, hogy élsz-e vele, vagy hagyod elveszni. Megtöltöd-e örömmel és új kihívással az életedet, vagy megöregszel. Megtalálod-e abban kopaszodó, pocakos férfiben azt a dús hajú, vékony srácot, akihez feleségül mentél. Mert sosem késő megvalósítani régi álmaidat és álmodni újabbakat.
VISSZAVONULÁS
Első generációs vállalkozó ismerősöm nyugdíjkorhatárhoz közeledve egyre többször tette fel nekem a kérdést, hogy én mit csinálnék a helyében. Van egy közel 40 éve sikeresen működő cége, nála lényegesen fiatalabb munkatársai, akik természetesen dolgoznának tovább. Munka van elég, ráadásul vannak garanciális kötelezettségei is. Őt viszont már fárasztják a napi problémák. Szakmáját még szívesen csinálja, de az ügyvezetés már nem hiányzik neki. Munkatársai kiváló szakemberek, de nincs közöttük menedzser típus, a vezetést nem szeretnék átvenni, nem is alkalmasak rá. Az egyik lehetőség a végelszámolás. Ehhez kell találni partner cégeknél kapacitást, hogy átvállalják a szerződéses és garanciális munkákat és átvegyék a munkát elvégezni tudó munkatársat. A másik, keresni egy ügyvezetőt, aki elvégzi a menedzseri feladatokat, a meglevő munkatársak közül kinevelni egy szakmai vezetőt és tovább vinni a céget.
Az első variációt erősítette az én cégem, én teremtményem, nélkülem nem lesz ugyanaz, gondolata. A másodikat az én cégem, az én teremtményem, nem azért dolgoztam évekig, hogy elpusztítsam, és felelősséggel tartozom a munkatársaimért.
Sok órát beszélgettünk át, felsorakoztatott objektív és szubjektív érveket, gondolatokat, míg meghozta a döntést és nekiláthatott a kivitelezéséhez. Az elhatározást nehezítette az is, hogy egész életében dolgozott, elsődleges volt az ügyfelekkel való foglalkozás, az elégedettségük kivívása és megtartása. Szereti a szakmáját, élvezettel dolgozik. A munkája a hobbija is. Mi fogja pótolni?
Te tudod már, hogy fogsz dönteni? Mit fogsz csinálni, ha visszavonulsz?
A RENDES ANYÁK
Ma már mindenkinek természetes, hogy egy nő egyszerre feleség, anya, háziasszony és mellette saját karriere van. A kettőt összeegyeztetni nem mindig egyszerű feladat.
Mert egy rendes anya az óvodai ünnepségekre házi buktával és pogácsával érkezik. Az iskola kapuban várja a kicsengetést. Jelmezt varr a farsangi bulira. Kikérdezi a leckét. Este mesét olvas, hétvégén kirándul, szabad idejét pedig a játszótéren tölti. A lakásban természetesen egy szem pókháló sincs, van viszont minden esete meleg vacsora.
A munkahelyén 100%-ot teljesít, elvégre ezért kapja a fizetését. Kreatív, nyitott az újdonságokra, mindeközben mindig friss, összeszedett és mosolygós.
A valóság pedig úgy működik, hogy lopva, hogy minél kevesebben lássák odacsempészed az oviba a bolti teasüteményt. Megesik, hogy mire a gyerekért mész, már a portás vigyáz rá. Utolsó pillanatban elrohansz a kölcsönzőbe jelmezt keresni és az iskolába menet reggel a kocsiba kérdezed ki a leckét. Az esti meséről meg ne is beszéljünk, mert te alszol el előbb. Iskolai ünnepség előtti este veszed észre, hogy a csemete kinőtte a fekete nadrágját és egész úton a suli felé azt mondogatod, hogy ne merjen feszengeni, mert szétreped a hátán a fehér ing.
Munkahelyeden a prezentáció előtt 5 perccel veszed észre, hogy rossz a számítás, elfelejtetted átnézni az előző nap kapott anyagot és ráadásul szalad a harisnyád.
Magadon érzed Anyád szemrehányó tekintetét. Szánalmat látsz a szomszéd néni szemében, amikor megsimogatja a gyereked buksiját és úgy gondolod, hogy a főnököd sem elégedett veled. Azt érzed, hogy összecsaptak a hullámok a fejed felett, képtelen vagy az elvárásoknak megfelelni, akár hogy igyekszel, semmit nem csinálsz jól.
- Miért érzed így?
- Miért akarsz mások minden elvárásának megfelelni?
- Te mit várnál el a többiektől?
- Elmondtad már ezt nekik?
- Szíved szerint mit csinálnál másképpen?
Mert lehet, hogy a valóságban Anyád szívesen megsütné a pogácsát, a szomszéd néni megvarrná a farsangi jelmezt és a főnököd sem felejtette el, hogy a múltkor az ő számítása sem volt jó, ráadásul kivetted a pörköltfoltot a nyakkendőjéből.
VÁLÁS
Egy ismerősöm borzalmas válásának hírei borzolják a kedélyemet egy ideje. Az ügyvédek, gazdasági szakemberek intézik a hivatalos részét, miközben a váló felek és a két részre szakadt család igyekszik borsot törni a másik fél orra alá. Küzdenek, harcolnak gyerekekért, anyagi javakért. Eddig egyetlen eredményt látok. A gyerekek arcáról már eltűnt a mosoly.
A válás egy gyászfolyamat, amelyet kudarcként élünk meg. Ez sok esetben még a válás előtt kezdődik, amikor rájövünk, hogy a házasság menthetetlen. Elveszítünk valakit, aki részese volt a mindennapjainknak, nem tudtuk megtartani a szeretetet, egyben tartani a családot. A másikban keressük a hibát, bosszút akarunk állni rajta a csalódásért. A válás kimondásával jön a következő fázis: a Másnak miért sikerül és nekem miért nem? Majd amikor tudatosul bennünk, hogy egyedülállók lettünk – sok esetben 2-3 gyermekkel – akkor jön a Mi lett volna, ha? Az elengedés szakasza, amikor az apátiát lassan felváltja a remény, majd jöhet a megújulás.
A feldolgozatlan válás egy időzített bomba, amely előbb-utóbb, de robbanni fog vagy bennünk, vagy a gyermekeinkben. A másik fél minden lépése kibillenthet minket az egyensúlyunkból. Amennyiben az elszakadás és újra kezdés önerőből nem megy, pszichológusok, gyászfeldolgozók, coachok tudnak segíteni, mert mindig van holnap.
ÉRZELMI INTELLIGENCIA
Az érzelmi intelligencia, fontosságának felismerése pár évtizedes múltra tekint vissza. A fogalom magában foglalja az empátia képességét, a nem verbális kommunikációban való jártasságot és az érzelmek felismerésének, ellenőrzésének és kommunikációjának készségeit.
Ma már az érzelmi intelligenciát fontosabb vezetői sikertényezőnek tartjuk, mint az értelmi intelligenciát. Az EQ nélkülözhetetlen az együttműködéshez, a csoportszerepek formálásához és a feladatok megfelelő leosztásához és ellenőrzéséhez.
Az érzelmi intelligencia egyes részterületeit coachinggal lehet fejleszteni, bár a sikerhez szükséges az érzelmi kihívás, a viselkedésminták begyakorlása es támogató környezet. Elakadások, kiégés vagy életközepi válság esetén az érzelmi intelligencia fejlesztése segít. Ez pedig az önismeret fejlesztésével kezdődik.