A társadalmi és gazdasági változások hatására először a nőknél, család és karrier címszóval vetődött fel a munka és magánélet összehangolásának. Azután hamar egyértelművé vált, hogy nemtől függetlenül, minden munkavállalót érint. Bár még mindig inkább női problémának gondolják sokan.
Nyugat-Európában a 70-es évektől foglalkoznak a kérdéssel, amikor a nők nagyobb létszámban kezdtek dolgozni járni. Ekkor borult fel az a rend, hogy a dolgozó férfiak mögött van valaki, aki az otthoni munkát elvégzi. Ma már egyre több család gondolkodik úgy, hogy a férjnek, apának is ugyan úgy részt kell vennie a család életében.
A munka és magánélet egyensúlya azt jelenti, hogy a munkavállaló valamennyire szabályozni tudja, hogy hol és hogyan dolgozik és igy egyensúlyban tartani élete különböző területeit. Azonban ez a legtöbb ember számára nem befolyásolható. A vállalkozások jó része gondolja úgy, hogy a munka és a magánélet egymással szemben álló terület.
Ezzel szemben kutatások azt bizonyítják, hogy azok a munkavállalók teljesítenek jobban, akik saját maguk tudják beosztani munkaidejüket. A rugalmas munkaidő beosztás lehetőséget teremt a szabadidős tevékenységekre, amelyik viszont a kiegyensúlyozottabb lelkiállapot elérését teszi lehetővé.
Ahol a vállalkozások nagyobb szabadságot adnak a dolgozóknak a munka és magánélet egyensúlyának megteremtésére, ahol tolerancia jellemzi a munkahelyi légkört ott nagyobb a hatékonyság, motiváltabbak a dolgozók, alacsonyabb a fluktuáció.
A kiegyensúlyozott lelkiállapot eléréséhez a munka, család, énidő területeket kell összehangolni. Amennyiben ez nem sikerül romlik az egyén fizikai, szellemi és lelki állapota, kimerültté válik, elvesztheti motivációját, betegségek alakulhatnak ki. Mindez a munkaadó szempontjából is hátrányos, mert nő a munkahelyi stressz, gyengül a dolgozói elköteleződés, és ezáltal romlik az eredményesség.
- Kinek az életét élem?
- Mennyire akarok mások elvárásainak megfelelni?
- Mivel kellene többet és mivel kevesebbet törődjek?
- Mi az ami nagyon hiányzik az életemből?